A Hyssopus (Hyssopus) a Lamiaceae családból származó, lágyszárú évelő növény, amely a pénzverde alcsoportjába tartozik. A természetben a növény gyakran megtalálható Európában, Közép-Ázsia és a Kaukázus országaiban. Az élénk, telített kék szín kiemelkedik a többi növényvilág háttéréből. Az iszóp növekedési területe sík területekre, a pusztai területekre vagy a dombok lejtőire koncentrálódik.
A hangsúlyos dekorativitás mellett az iszop számos más hasznos tulajdonsággal is rendelkezik. Az iszop egy csodálatos, elágazó gyógynövény, kellemes illattal. Kiváló fűszerezésnek számít. Az évelő termesztése a saját kertjében egy pillanat. Vizsgáljuk meg közelebbről, hogyan néz ki a növény, és milyen jellemzői vannak az iszóp termesztésének.
Izsóp leírása
Az izsóp egy olyan cserje, amely eléri az 50-60 cm-t. A rizóma, mint egy erős mag, szilárdan mélyül a talajban. A bazális hajtások alsó szintje erősen elágazó. A többi szár függőlegesen növekszik, és négyoldalú szerkezet jellemzi őket. A szár magja üreges, héját zöld, gyapjas bőr borítja. Ahogy öregszenek, a gyökér és a talaj melletti törzskör lignifikációnak van kitéve.
A levelek levélnyél-szegmensek segítségével biztonságosan kapcsolódnak a hajtáshoz, és gazdag zöld színűek. A levelek elrendezése túlnyomórészt ellentétes. A lemez alakját ovális és lándzsás uralja. Az egyes levelek hossza nem haladja meg a 4 cm-t.Izsóp keserűen fűszeres illatú. Az íze keserűséget is ad.
A nyár folyamán a szár tetején sűrű virágzatok-tüskék érlelődnek, amelyek a felső szint orrmelléküregéből kerülnek ki. Az egyik tüske 3-7 corollából áll, és úgy néz ki, mint egy kék gyertya. Vannak lila, fehér vagy rózsaszín rügyek. Az egyenetlen élű virágok beporzása a rovarok kárára történik. Az évelő méznövény tulajdonságait mutatja be.
Amikor a tüskék érettek, kicsi, bordázott tojás alakú dió képződik. Általános szabály, hogy 1 g mag körülbelül 1000 darab ilyen diót tartalmaz.
Növekvő izsóp
Izsopot dugványokkal, osztással és magvakkal termesztik. A vetőmag csírázási tulajdonságai több mint 3 évig fenntarthatók. Az iszóp vetőmagtermesztésére a fajták kereszt-beporzása jellemző, ezért az anyanövények fajjellemzői nem mindig maradnak fiatal bokrokban. A vetés a palánták előzetes csírázása nélkül történik.
Néhány kertész még mindig előbb készíti elő a palántákat. Ehhez az izsóp magokat homokot és tőzeget tartalmazó edénybe vetik. Legfeljebb 1 cm mélységig ásott barázdákba helyezik őket. Néhány hét múlva a palánták a felszínen vannak. Amikor két levélpár megjelenik, cserepekbe szedje a palántákat, 5 cm-es távolságot tartva minden palántától. Amikor felnőnek, és ez valószínűleg 7-8 hét múlva megtörténik, elkezdik a kertbe ültetni.
Megengedett a palántanevelés szakaszának kihagyása és tavasszal az anyag vetése közvetlenül a helyszínre. A virágágyat előzetesen földelik, és lyukakat ásnak egymástól legalább 20 cm távolságra. A magokat 5-8 mm-rel elmélyítik. A növények akkor lesznek biztonságban, ha a palántákat fóliával borítják, amíg az éjszakai fagyok el nem múlnak.
Amikor a bokor növekszik és megerősödik, részekre oszlik. Általában a növényeket 3-4 évesen választják szét osztásra. A bokrokat gondosan eltávolítják a talajból, és a rizómát darabokra vágják, így az egyes osztásokban gyökérrétegek és hajtások maradnak. Delenkit állandó lakóhelyükre helyezik át, és sekélyen eltemetik.
Izsóp ültetése és gondozása
Az izsóp személyes telekbe ültetése még a kezdők számára sem okoz különösebb nehézségeket. Mindazonáltal minimális izsóp-ellátást kell betartani. A telek napos, ahol a talaj laza és közepesen nedves. A talajvíz szoros előfordulása negatívan befolyásolja az évelők fejlődését és halálához vezet. A növény kedveli a kissé lúgos és semleges tápközeget. Az iszóp ültetési helyén a talajt megtermékenyítik és mészszórják.
Izsop érzékeny a gyomtámadásokra. A rendszeres gyomlálás és lazítás a teljes fejlődés előfeltétele.
Az évelő ellenáll a száraz éghajlatnak. Túl hosszan tartó szárazság esetén további öntözésre van szükség. A talaj kiszáradása és repedése annak a jele, hogy a növénynek öntözésre van szüksége.
A bokrok nedvesítése mellett időben le kell vágni és meg kell őrizni a kerek korona alakját, eltávolítva a folyamatok legalább felét, ekkor a virágzás buja lesz, a zöld pedig vonzó. A metszést évente többször - nyáron és ősszel - végzik. Egészségügyi és alakformáló frizuráról beszélünk.
A növény meglehetősen határozottan tolerálja a hideget és a fagyokat, de csak a déli régiókban. Északon a talajt és a bokrok törzskörét tőzegtakaró vagy száraz lombréteg védi. Március beköszöntével a menedéket eltávolítják, különben a gyökerek rothadni kezdenek.
Intenzív keserű szaga miatt a kék orbáncfű ritkán van kitéve betegségeknek és kártevők támadásának.
Izop típusai és fajtái fényképpel
Korábban a botanikai szakirodalom mintegy 50 izsóp fajt tartalmazott. Ma a növény száma a hivatalos tudományos forrásokban csak hét fajta.
Hyssop officinalis (Hyssopus officinalis)
Az iszóp nehezen tapintható hajtásait 20–80 cm magasan sűrű cserjekoronába szőjük, idővel a gyökerek és a hajtások alsó része szemcséssé és megkeményedik. A hajtások teteje sima vagy rövid gyapjúrétegű. A lándzsás levelek ellentétesek, és sötétzöld szín jellemzi őket. A nyár közepén vagy végén fényes tüskék virágoznak az apikális lomb axilláris részéből. A rügy közepén a porzókkal együtt két ajkú corolla található, amelyet zöldes szirmok vesznek körül. Apró diófélék érnek kora ősszel a kifakult tüskék helyett.
Krétaváros (Hyssopus cretaceus)
A hajtások hossza 20-50 cm, a bokor kissé hosszúkás alakú. A név eredete visszhangozza az izsóp élőhelyét. Kréta lerakódásokról beszélünk, amelyek termékeny szubsztrátumot képeznek, amely sok növény sikeres életéhez szükséges. Nyáron a hajtások tetejét apró kék virágok díszítik, amelyek hasonlítanak a tüskékre. Illatot árasztanak és rovarokat vonzanak mindenfelől.
A nevezett fajok mellett a tenyésztőknek sikerült olyan dekoratív fajtákat is tenyészteniük, amelyek már megtalálták a helyüket a tájtervezésben. Ezeknek a fajtáknak az előnye a virágzatok fényes, kiemelkedő színe. Ezek a fajták a következők: Pink Flamingo, Hoarfrost, Accord, Amethyst és White Nikitsky.
Izsóp tulajdonságai és felhasználása
Gyógyító tulajdonságok
A leírt lágyszárú évelők szövetei sok hasznos anyagot tartalmaznak.Közülük a vitaminoknak, az illóolajoknak, a flavonoidoknak, a glikozidoknak, a tanninoknak és a gyantáknak különleges szerepük van.
A izsóp földi része gyógyhatású. Az alapanyagok betakarítását a nyári hónapokban végzik, amikor a növény kezdő szakaszban van. A szárítást friss levegőn szervezik. A szag fokozatosan eltűnik. Amikor az alapanyag jól megszárad, zacskókba vagy szövetzacskókba öntik, és hűvös, zárt helyen tárolják.
A virágokból és levelekből gyógyító főzeteket, tinktúrákat, kenőcsöket, olajokat készítenek, amelyeket számos betegség kezelésére használnak. A izsóp összetevői kiváló köptető, hashajtó, baktericid és vizelethajtóként hatnak.
Az immunitás erősítése és a megfázás kezelésére teákat írnak fel fogyasztásra. A sérült területeken és a zúzódásokon az iszop főzetéből testápolókat készítenek. Az infúziók stabilizálják a gyomor-bél traktus aktivitását. A nőknek javasolják a főzetek fogyasztását a fájdalom enyhítésére menstruációs rendellenességek esetén vagy nyugtatóként.
Számos ételhez és konzervhez iszop száraz ágakat adnak, amelyek lehetővé teszik az igazi kulináris remekművek beszerzését.
Ellenjavallatok
A növény stimulálja és tompítja a testben zajló folyamatokat. A izsóp gyógynövény alkalmazása ellenjavallt terhesség alatt. Az epilepsziás rohamokban és más mentális rendellenességekben szenvedőknek szintén tartózkodniuk kell az izsóp használatától. Még a növényi olajok aromájának belélegzése is súlyos következményekkel járhat.
