Az éger (Alnus) a Birch családhoz tartozó lombhullató fa vagy cserje. A mérsékelt éghajlati szélességek erdősávjában nő. Az éger fák vad ültetvényeinek nagy koncentrációja az északi régiókban található, azonban a fajok egy része Dél-Amerika és Ázsia országaiban is növekszik.
Az égerfa inkább vegyes erdőket lakik, ahol nedves tápanyag-szubsztrát uralkodik. Tölgyes, bükkös szomszédok. A tudományos forrásokban a növényt "Alnus" -nak nevezik, és fordításban - "a part közelében". Nem hiába nő számos égerfaj a különféle víztározók partjai mentén. Az éger népszerű neve: "leshinnik", "olekh" és "elshina". A fát nagyra értékelik a fa szempontjából, és számos gyógyászati tulajdonsággal rendelkezik. A Berezovok képviselőjének termesztett fajai kiváló kiegészítői lesznek a kert többi lakójának. Az éger alkalmazást talált a faipari iparban és a népi gyógyászatban.
Éger leírása
Korától függően az éger lehet cserje vagy fa. Ennek az évelőnek a rizómája jól fejlett és a felszín közelében helyezkedik el, így a nagy példányok erős széllökésekben elveszítik stabilitásukat. Az öregedéssel a gyökérrétegeken duzzanatok alakulnak ki, amelyek nitrogénmegkötő baktériumokkal vannak tele. A baktériumok felelősek a nitrogén atmoszférából történő felszívódásáért és újrahasznosításáért. Ennek eredményeként a talaj dúsul. A kerek keresztmetszetű hajtások kérge szürke-barna színű. Azokon a területeken, ahol fiatal ágak képződnek, még ráncok is megjelennek. Az új hajtások kérgét kis háromszög alakú vagy szív alakú lencse szegélyezi.
Az ovális levélpengék lekerekített végűek és fogazott szélűek. A levél oldala sima, a ráncok csak az erek közepén érezhetők. A levelek szabályos sorrendben helyezkednek el, és kis levélnyélekhez vannak rögzítve. Az ágak gyorsan elveszítik a kikötéseiket.
Az egynemű virágzat májusban kezd virágozni. A porzók a hajtások tetejére koncentrálódnak, és a hosszú, hernyószerű virág-barka belsejében helyezkednek el, barnás vagy sárgás árnyalatban festve. A dugattyúvirágokból álló fülbevalók rövid tüskés tűknek tűnnek, és a hajtás alján helyezkednek el. Az éger virágzata borítja a lombozat megjelenésével egyidejűleg.
A beporzási folyamatot a szél végzi. Az érett gyümölcs apró dudorokhoz hasonlít, szemcsés pikkelyekből áll. Dudorok láthatók az ágakon szeptember végén vagy októberben. Tele vannak szárnyas dióval, amelyek érett magként hatnak. Amikor a csomó a végére érik, az anya kifolyik a nyitott ajtókon. Néha az acheneseket télen kúpokban tárolják. A szélnek köszönhetően az égermag nagyon messzire száll. A víz nagy távolságokat képes hordozni.
Növekvő éger
Az éger termesztéséhez vetőmag- és gyökérszaporítási módszereket, valamint dugványokat alkalmaznak. A vetőmagnemesítés és az önvetés népszerűbb.Szeptemberben vagy októberben, amikor a rügyek beérnek, a magokat elengedik és maguk vetik a nyílt talajra. A talajba kerülve természetes módon rétegződnek, és a következő évben, miután megolvadt az olvadékvíz nedvessége, adják az első hajtásokat.
Az égermagokat 3 cm mélységig juttatják a földbe, és megszórják földdel. Eleinte alacsony növekedés alakul ki. Amikor a rizóma megfelelően növekszik, a palánták erősödni kezdenek, és hamarosan szétszórt cserjévé válnak, amelynek hossza minden következő évben 50-100 cm-rel megnő.
Egy idő után fiatal ágak nyílnak, amelyek évente több mint egy méteres növekedést eredményeznek. Tavasszal az utódokat kiássák, egy csomót tartva a földdel, és állandó lakóhelyre ültetik át.
A dugványokat a nyári vagy a tavaszi hónapokban szüretelik. A vágás hossza kb. 12-16 cm legyen. A gyökeresedés közvetlenül a nyílt terepen történik. A növény jobban meggyökerezik, ha a vágás végét stimulánssal kezeli. Az ültetett égerdugványokat rendszeresen öntözni kell. Néhány hónap múlva meggyökereznek, és máris megerõsödnek annak érdekében, hogy önállóan teleljenek.
Éger ültetése és gondozása
Az éger ültetése és gondozása nem jelent különösebb nehézséget a kertészek számára. A fa igénytelen a termesztési hely és a talaj megválasztása szempontjából. Könnyen alkalmazkodik az élethez a nyitott, napos vályogokon vagy a részleges árnyékban található, alacsony tápanyagtartalmú homokköveken. A nitrogén baktériumok képesek saját tápanyagréteget létrehozni a fa gyökérzetéhez. Azonban egy ilyen faj, mint a fekete éger, csak nedves termékeny szubsztrátokon fejlődik jól. A Berezovok képviselőit tereprendezési területként használják a víztestek körül. Gyökereik nemcsak nemesítik, hanem erősítik a föld parti határait.
A fát semleges és enyhén lúgos környezettel rendelkező talajba ültetik. A talajt előzetesen humusszal, ásványi műtrágyával dúsítják, és mészszórják. Az éger ültetése legjobban a vegetációs időszakban szervezett. A lyuk alja vízelvezető anyaggal van megtöltve, homok vagy zúzott kő alkalmas. A palántát úgy mélyítik el, hogy a gyökérgallér a felszín szintjén legyen. A törzs körüli területet nedvesítik és gondosan mulcsozzák szalmával, tőzeggel, igyekeznek nem károsítani a fiatal gyökérrétegeket.
Szinte nincs szükség az égerpalánta továbbgondozására. Az év folyamán rendszeresen öntözik, de tartják a mérsékelt öntözést, anélkül, hogy felesleges víz lenne a talajban. Annak érdekében, hogy a gyökerek megkapják a szükséges mennyiségű oxigént, időszakos gyomlálást végeznek. Az eszközöket nem szabad mélyen eltemetni, különben a gyökérzet zavart okoz.
A fiatal fának organikus táplálásra is szüksége van. Egy év múlva a palánták önállóan képesek növekedni műtrágya nélkül.
A tél beköszönte előtt a fákat különösebb módon nem készítik elő, mivel a Berezovs család nyugodtan éli túl a hideg és fagyot is, amely a zord északi régiókban jelentkezik.
Az éger gombás fertőzéseknek van kitéve. A gomba a levelek és a virágok alakjának megváltozásához vezet. Amint az első tüneteket észlelik, a fát fungicid oldattal kezelik. Parazita fenyegetés az arborealis lárvák, amelyek megeszik a fiatal ágak kérgét. Ezekkel a kártevők ellen rovarölő készítményekkel küzdenek. Ha az ág nagy része megsérül, le kell vágni.
Égerfajták fényképpel
Az égerfa ma 29 fajra oszlik. Ezek az információk nem teljesen megbízhatóak, mivel a növény hajlamos megváltozni és megszerezni más fák és cserjék hibrid tulajdonságait.
Fekete éger (Alnus glutinosa)
Nyugat-Ázsia, Észak-Afrika országaiban növekszik, és Európában is előfordul. Ez a fa körülbelül 35 m magas. A széles törzs átmérője gyakran megközelíti a 90 cm-t.A piramis korona merőlegesen elhelyezkedő ágak miatt alakul ki.Egy 5 és 10 év közötti növény lombot növeszt és a lehető legtöbbet hajtja. A fekete éger a vadonban egy helyen akár 100 évig is növekedhet. Még háromszáz éves példányokat is említenek.
Az elágazó rizóma a talaj felszínéhez közel helyezkedik el, és kis átmérőjű csomók borítják. A lombozat lekerekített, tollas erekkel boncolt. A levelek mérete nem haladja meg a 7 cm-t. Az ágak tetején a tavasz beköszöntével sárgásbarna barkák virágzanak, amelyek hossza körülbelül 4-7 cm. A rugalmas pisztolyos barka legfeljebb 2 cm átmérőjű. ...
Vörös éger (Alnus rubra)
Ez egy vonzó dekoratív évelő növény, amely képes elérni a 20 m magasságot. A szürkés kéreg sima tapintású. Az újonnan kialakult hajtások színe sötétvörös. A fiatal cserjéknek és fáknak sűrű a lombja, de ez idővel elvész. Hegyes levélpengék hosszúkás alakúak és gazdag sötét színűek. Kívül a leveleket vörös villi réteg borítja. A porzót tartalmazó virágzatok vörösbarna árnyalattal csillognak. Az ilyen típusú kúpok hossza nem haladja meg a 25 mm-t.
Szürke éger (Alnus incana)
A növény könnyen alkalmazkodik minden körülményhez, keskeny tojás alakú koronája van. A törzs kissé ívelt, a keresztmetszet átmérője megközelítőleg 50 cm, a kérge kinövésekkel és mélyedésekkel csíkos. A szürke éger fiatal hajtásai gyorsan megnőnek. A rizóma 20 cm mélyen fekszik, a sötétszürke kéreg felülete tapintású. A lándzsás lombozat kívül sima és bőrszerű, belül gyapjas. A halom ezüstös és vastag. A levelek mérete általában 3–10 cm, a fülbevalók március-áprilisban virágzanak, még mielőtt a levelek virágozni kezdenek.
A fa előnyei és tulajdonságai
A vad éger ültetvényeket gyakran használják a faipari és bútoriparban. Természetesen az éger szilárdsága alacsonyabb, mint a többi fafajé, de a fát a könnyűsége, a bomlásnak ellenálló képessége és az alacsony nedvszívó képessége miatt értékelik. Az égerfa költsége alacsony, ezért megfizethető építőanyagnak tekintik. A szárítási folyamat során nem deformálódik és megtartja alakját. A mag és a magfa egyenletes színű.
Az éger alapján olyan részeket állítanak elő, amelyeket kutak és hajók építéséhez használnak. A fa alkalmas befejező munkákra, favágásra, orsók és egyéb apró alkatrészek készítésére.
Az éger jól ég és nem ad sok koromot. Faégetéskor kellemes aroma hallatszik. Emiatt az égereket gyakran választják a fürdők építésének és a tűzgyújtás fő anyagának.
Az éger jótékony és gyógyhatásai régóta bizonyítottak. A népi gyógyászatban az égerfát nagyon értékesnek tartják. A növény részei tanninokat, flavonoidokat, ásványi anyagokat, vitaminokat tartalmaznak. A fekete éger levelek alapján tinktúrákat és főzeteket készítenek, amelyek számos megfázás és bőrbetegség kezelésében segítenek. Az éger szöveteiben található anyagok képesek megállítani a vérzést, enyhíteni a gyulladást, és köptető és összehúzó hatásúak.
A főzeteket éger kúpokból készítik. Kólika, vérhas, hasmenés, szájgyulladás, parodontitis és különféle vérzések esetén írják fel őket. Az éger tinktúrákat azoknak a nőknek ajánlják, akik a reproduktív rendszer problémáival és a menstruációs ciklus szabálytalanságával küzdenek.
Az éger nyomait tartalmazó készítmények általában az emberek elsöprő csoportja számára biztonságosak, de nem szabad megfeledkezni az összetevők egyéni intoleranciájáról. A nyersanyagok túlzott használata és túladagolása egészségügyi problémákhoz vezet.
