A tiszafa (Taxus) egy lassan növő tűlevelű fa vagy cserje a tiszafa családból. A nemzetségnek nyolc növényfaja van, ezek közül három Ázsiában található, négy az amerikai kontinens északi részén, egy pedig Afrikában és Európában. A tiszafa jellemzője a magas dekorativitása, amelyet a tájtervezők a telkek és a háztartások tereprendezésére használnak. Természetes környezetében a tiszafa nagyon ritka.
Tiszafa leírása
A Vörös Könyvben szereplő tiszafa 20 m magas és kb. 4 m vastag, erőteljes törzsből áll, amelyet vörösbarna árnyalatú pikkelyes kéreg borít. Ennek a kultúrának a cserjefajainak magassága eléri a 10 m-t. A korona lehet tojás alakú vagy hengeres, de leggyakrabban több csúcsból áll. Számos hajtáson sötétzöld színű, puha és kellemes tapintású lapos tű található, a nőstény növényeken piros gyümölcsök - bogyók is.
Ennek a tűlevelű növénynek a fája rendkívül értékes, erős és kiváló minőségűnek számít szokatlan keménysége és tartalma miatt nagy mennyiségű fitoncid összetételében, amelyek megvédik az otthont és lakóit a különböző fertőzésektől. Ezért az üzemet házak és bútorok építésénél használták, és az emberek "nogo-fának" nevezték. Manapság a tiszafa állami védelem alatt áll. A kerti kultúrában a tűlevelű hosszú máj nagyon népszerű és keresett, mivel a kert valódi dekorációjává válhat, és bármely területen megilleti a megfelelő helyet. Fontos tudni, hogy egy árnyéktűrő és igénytelen tiszafa esetében abszolút minden rész tartalmaz mérgező anyagokat.
Tiszafa ültetése nyílt terepre
Mikor kell tiszafát ültetni
Az ültetési idő a jelenlegi éghajlati viszonyoktól és a megvásárolt palánta típusától függ. A legkedvezőbb időszak augusztus 20. és október 31. között van. Hideg éghajlatú régiókban a nyári szezon végén vagy az ősz első hetében ajánlott tiszafát ültetni napos területre. Ugyanez vonatkozik a nyitott gyökérzetű palántákra is. A zárt gyökérrendszerrel rendelkező és meleg éghajlatú fiatal növények esetében az ültetést szeptember közepétől októberig, vagy a teljes tenyészidőszak alatt lehet elvégezni.
Egy fiatal fa ültetési helyét nem szabad hideg széllökéseknek és huzatnak kitenni, különösen az első 2 évben.
A tiszafa termékeny és szegény talajon nőhet, de a teljes fejlődéshez szükséges egy könnyű és jól lecsapolt talajkeverék, amely minden hasznos komponenst tartalmaz. Kiváló talaj lesz a keverék, amely leveles vagy mocsaras talajból (3 rész), folyó durva homokjából (2 rész), tőzegből (2 rész) áll. Nem ajánlott túlzott nedvességtartalmú és magas savtartalmú területet választani.
A tiszafa ültetésének jellemzői
Több növény ültetésekor (például sövények termesztésére) 60-70 cm mély árkot készítenek.Egy csemete esetében egy ültetési gödröt használnak, amelynek mélysége körülbelül 70 cm, és a szélességének nagyobbnak kell lennie, mint a földi kóma (kb. 15-20 cm-rel). A sövény intervalluma 50-70 cm, normál ültetéssel - legalább 1,5-2 m-rel két csemete között.
Az ültetőgödör alján körülbelül 20 cm vastag vízelvezető rétegnek kell lennie. Használhat törött téglát, zúzott követ vagy durva folyami homokot. Javasoljuk, hogy a termékeny talajt a gödörből bármilyen ásványi öntettel összekeverjük (például Kemira-kocsi vagy Nitroammofosk).
A nedves földrögökkel ellátott palántát egy ültetési lyukba helyezzük, és tápláló talajkeverékkel borítjuk, majd a földet kissé összenyomják. A gyökérgallérnak a talajfelszín szintjén kell maradnia.
Az első bőséges öntözést közvetlenül az ültetés után végezzük. A törzs közeli talajt talajtakaró réteggel kell lefedni, amely tőzegből vagy rothadt komposztból áll.
Tiszafa kert gondozása
A tiszafa minden gondozása nem jelent nehézséget és nem sok szabadidőt vesz igénybe. Még a kertészkedés kezdője is képes kezelni.
Locsolás
Rendszeres és bőséges talajnedvesség a törzs közeli körökben (harminc naponta egyszer) csak az ültetést követő első három évben szükséges a fiatal fák és cserjék számára. Minden terméshez körülbelül 1-2 vödör vízre lesz szükség. A negyedik évtől kezdve a növényeket felnőtteknek tekintik, és a természetes csapadék, valamint a talaj mélyére kerülő erőteljes gyökérzetük segítségével egyedül képesek megbirkózni a nedvesség hiányával. Száraz és nagyon forró időszakokban a korona meglocsolásával végzett vízkezelések megkönnyíthetik a növények életét.
A talaj
A talaj megnedvesítése után a gyomokat eltávolítjuk és mélyen fellazítjuk, körülbelül 10-15 cm mélyen. Az első három évben ezek az eljárások különösen fontosak a növények számára, mivel oxigénre van szükségük, amely csak könnyű talajon keresztül képes behatolni a gyökerekig.
A gyomirtás nemcsak a káros növények eltávolítását teszi lehetővé, hanem küzd az őket lakó káros rovarok ellen is. Időmegtakarítás érdekében ajánlott a törzskörben a talajt tíz centiméteres fűrészporral, fenyőtűvel vagy tőzeggel lefedni.
Top öntet és műtrágyák
A növények számára évente rendszeresen komplex ásványi műtrágyákra van szükség. Minden kert négyzetméterenként ajánlott hozzáadni 100 g Kemira-kocsit vagy 70 g Nitroammofoska-t.
Metszés
Az első egészségügyi vagy képző metszésre csak az ültetést követő harmadik vagy negyedik évtől lesz szükség. Tapasztalt kertészek azt javasolják, hogy a korona kialakításához a hajtások legfeljebb egyharmadát vágják le, de a sérült vagy elhalt ágakat teljesen le kell vágni. A metszés legjobb ideje április első napja.
Átruházás
A palánta átültetésének és ültetésének folyamata azonos. A transzplantáció kedvező ideje a tavasz második fele, amikor a kert területén jól felmelegszik a talaj. A folyamat befejezése után a növényeket öntözik és mulcsozzák.
Télen tiszafa
A levélhullás vége az őszi megelőző intézkedések kezdete. A gombaölő oldattal történő permetezés megvédi a felnőtt tiszafát a kártevők és betegségek megjelenésétől. A fiatal növényeket, nevezetesen a szárhoz közeli köröket körülbelül hét centiméter vastag száraz lomb- vagy tőzegréteggel kell bevonni.
Súlyos fagyokkal és kevés hóval rendelkező régiókban a téli tiszafát lutrasillal vagy más burkolóanyaggal ajánlott becsomagolni. A burkolóanyagot egy előre elkészített fémvázra viszik fel, amely a növények felett helyezkedik el. Tapasztalt kertészek nem javasolják a zsákvászon, a tetőfedő és a műanyag burkolat használatát ezekre a célokra.
Betegségek és kártevők
Megelőző intézkedésként ajánlott a növényt és a törzskört évente speciális fertőtlenítő oldatokkal kezelni (például Nitrafen vagy Karbofos). A már megjelent kártevők (például epehal, tiszafa, fenyőkanál, lucfenyő tekercs) leküzdéséhez Rogort kell használni.Az oldattal történő permetezést 2-szer kell elvégezni 10-12 napos időközönként.
A tiszavirágon a káros rovarok jelenlétének jelei a sárga tűk és száraz ágak megjelenése, valamint a tűk és hajtások lehullása.
Az olyan betegségek megjelenésének okai, mint a fuzárium, a phomosis, a barna shute, az necrosis a törzs és a hajtások felületének mechanikai károsodása, az agyag és vizes élőhelyek a növekvő növények számára, a vízelvezetés hiánya. Védekezési módszerek - kezelés biofungicidekkel és permetezés réz tartalmú oldatokkal tavasszal és ősszel.
A tiszafa szaporodása
Magszaporítás
Ez a módszer meglehetősen problémás és munkaigényes, és főleg új növényfajták tenyésztésére használják. A vetőmaganyag négy évig megőrzi tulajdonságait. A legjobb, ha a magokat azonnal betakarítás után ősszel vetjük. A tavaszi ültetés során a magas csírázás fenntartása érdekében a betakarítás utáni magokat 6 hónapig, hűvös körülmények között, 3-5 Celsius fokos hőmérsékleten kell tartani. Márciusban vetik a magot, polietilénnel borítják és üvegházi körülmények között 50-60 napig csíráztatják. A palánták rétegződése nélkül két évet kell várni.
Szaporítás dugványokkal
A dugványokat 3-5 évesen vágják ki a hajtásokból. Az átlagos hosszúság 15-20 cm, alsó részükön el kell távolítani a tűket, és a vágást növekedésserkentő oldatba kell engedni. Az ültetést ősszel vagy tavasszal homokos-tőzeges szubsztrátumban hajtják végre, és addig hagyják, amíg a saját gyökérzete megjelenik (kb. 3-4 hónapig), ezt követően állandó helyre ültetik át (ha a vágás dobozban vagy üvegházban történt) ). A téli időszakban a fiatal növényeknek menedékre van szükségük.
A tiszafa típusai és fajtái
Yew kanadai - télálló fekvő fa, fajták - Aurea, Pyramidalis.
Hegyes tiszafa - eléri a 20 m magasságot, fajták - Nana, Minima, Farmen, Kapitata.
A tiszafa rövid levelű - 25 m magasságig megnő.
Tiszafa bogyó - fajtái Erekta, Nissens Korona.
Közepes tiszafa - ellenáll a fagynak és az aszálynak, fajták - Sabian, Ward, Grandifolia.
